A Miskolci Fotóklub „hazai pályán” segíti a Miskolci Nemzeti Színházat, hogy a megemelkedett rezsiárak mellett a teátrum tovább tudjon működni 2023. január és február során.

Kedves Közönség!

Fotózták már Önöket a Miskolci Nemzeti Színház pompás falai között? A Miskolci Fotóklub „Fotózás a Színházért” nevű eseményére szeretnék most invitálni Önöket. Legyenek Önök is a művészet támogatói, cserébe egy különleges fotózásban lehet részük. Páratlan élmény lesz ez a program fotósnak és modelljének egyaránt, a képeket pedig garantáltan szívesen nézik majd vissza évek múlva is! Érkezzen akár a párjával, gyermekével, családjával, vagy egyedül, a Színház falai elegáns és romantikus helyszínt biztosítanak, egyéni igényeik szerint.  csodálatos fotók lesznek az emlékei mai világunknak. A fotózás alkalmaira ünnepi hangulat várja Önöket a színházi társalgóban.

A Százholdas pagony lakóit, Micimackót, a „csacsi öreg medvét”, Malackát, Nyuszit, Fülest, Kangát, Zsebi babát és Baglyot mindenki ismeri.

A bájos humorral és szeretetteli filozófiával átitatott történet, melyet a világ szinte minden nyelvére lefordítottak – még latinra és eszperantóra is – és amit A.A. Milne saját fiának, Christopher Robinnak kedvenc játékmackójáról írt, most Lőrinczy Attila színpadi átiratában, Nagy Nándor zenéjével kel életre a Miskolci Nemzeti Színház színpadán.

Június 15-én véget ért a 2021-2022-es évad a Miskolci Nemzeti Színházban. Két vendégjátékkal még várják a miskolci nézőket a Nyári Színházban, a társulat pedig elkészült az új évad két produkciójával is.

A falu rossza, valamint A „K” ügy ezzel a két premierrel indítja majd a színház a 2022-2023-as évadot szeptember elején. A Nyári Színházban az Orlai Produkció két vendégelőadásával várják a miskolci nézőket: június 16-án a Balkon kilátással, június 30-án pedig a Válaszfalak című előadást láthatja a közönség.

A bicentenárium előtti évben a Miskolci Nemzeti Színház rendkívül változatos előadásokkal készül a 2022-2023-as évadban. A részletekről Béres Attila igazgató, valamint a teátrum Művészeti Tanácsának tagjai beszéltek a május 11-i sajtótájékoztatón.

Béres Attila az évadhirdető sajtótájékoztatón kiemelte, a teátrum azon fog dolgozni, hogy újból elérje a pandémia előtti nézőszámot. – A pandémia előtt 130.000 nézőnk volt egy évad alatt, a pandémia legrosszabb időszakában, amikor alig játszhattunk az évad során, 27 ezer volt a nézőszám, most az évad végéig pedig közel 100.000 nézőre számítunk – mondta az igazgató.

A Miskolci Nemzeti Színház énekkara rendhagyó és különleges produkcióval készült, melyben az opera és a musical műfaja találkozik: Kocsák Tibor és Miklós Tibor Anna Karenina című musical-operáját, mely Lev Tolsztoj azonos című műve alapján készült, koncertszerű, látványos elemekkel, vetítésekkel, a történetet bemutató jelenetekkel két részben vitték színpadra az énekkari művészek.

„Az észt azért kapta az ember, hogy megszabadítsa magát, tehát meg kell szabadulni. Miért ne oltsa el az ember a gyertyát, amikor nincs mire néznie többet, amikor mindenre olyan utálatos nézni? De hogyan? (…) Egy tehervonat épp akkor ért oda…” (részlet a regényből)

A Mester és Margarita, mely a harmincas évek sztálini diktatúrájában született és annak rendkívül szórakoztató, egyben elrettentő krónikája, harminc évig nem kerülhetett nyomtatásba. Azóta viszont milliók kedvence, kultikus olvasmány, ami színpadon is gyakran, mindig megújuló formában kel életre. A Miskolci Nemzeti Színházban most Szőcs Artur viszi színpadra Bulgakov művét, melyet Szőllősy Klára fordításának felhasználásával Ari-Nagy Barbara alkalmazott színpadra, a dramaturg Sándor Júlia.

Egy tikkasztó májusi délutánon Moszkvában megjelenik a Sátán. Nem véletlen, hogy épp ide érkezik, hiszen tombol az ateizmus, diadalát üli a bürokrácia és a kisstílűség. A város néhány óra leforgása alatt szürreális események színtere lesz. Megtelik új betegekkel az elmegyógyintézet, fontos emberek tűnnek el, majd bukkannak fel ezer kilométerrel odébb, a színházban pénzeső hull a megvadult közönségre és a Szadovaja utca egyik ablakából meztelen boszorkány száll az ég felé. Ez a sok, látszólag széttartó esemény azonban végső soron egyetlen célt szolgál: elégtételt ad egy hallgatásra ítélt írónak, az író szerelmének, Margaritának és egy Pilátusról szóló, tűzbe vetett regénynek.

„Nagy csapás a bűnökre, ha nevetségessé tesszük őket a világ szemében. A szemrehányásokat könnyen vesszük, azt azonban, ha kigúnyolnak, nem bírjuk elviselni; eltűrjük, hogy rossz hírünk legyen, de azt nem, hogy nevetségesek legyünk.” (Moliére: Előszó a Tartuffe-höz) 2021. december 18-án mutatta be a miskolci színház Molière vígjátékát.

Az élet rövid és jelenleg nagyobb a bizonyítottsága annak, hogy egy egyszeri kaland. Valószínűleg szeretnénk mindnyájan tartalmasan végig-élni azt az időt, ami nekünk jut. Emberi léptékkel e rövid időn belül túl sok a lehetőség, az irány, az információ, ahhoz, hogy magunk döntsünk arról, hogy mit is kezdünk ezzel a: nekünk jutó „idővel”. Sokunk ezért is kapaszkodik egy eszmébe, egy vezetőbe, a hitbe, hogy ne tévedjen el, ne sodródjon le az általa igaznak vélt ösvényről. Igen, szeretnénk hinni, hogy vannak igaz emberek. De mi van, ha ezek az „igaz” emberek kóklerek? Ha a tehetségük nem más, mint az, hogy képesek a bennünk lévő hiányt kitölteni, a kérdéseinkre választ adni, de közben csak arra használnak bennünket és a bizonytalanságunkat, a gyengeségeinket, az eltévelyedettségünket, hogy a saját önző céljaikat elérjék?