Miskolc Város Napja alkalmából a közgyűlés hagyományosan kitüntetéseket, díjakat ad át május 11-én azoknak a személyeknek, szervezeteknek, akik munkájukkal, tevékenységükkel kiemelkedő teljesítményt nyújtottak, öregbítve ezzel a város hírnevét és dicsőséget szerezve valamennyi miskolci polgár számára.

Ezek közé tartozik a Déryné színházi díj is, melyet ebben az évben a Miskolci Nemzeti Színház színművésznője, Varga Andrea kapott.

200 évvel ezelőtt augusztus 24-én Kisfaludy Károly A tatárok Magyarországban című előadásával nyitott meg a miskolci színház, és most, kétszáz évvel később szintén ezzel a darabbal veszi majd kezdetét a kétszázadik évad.

Az előadáshoz Mongólia budapesti nagykövete külön a színház számára készíttette el azt a tradicionális mongol hangszert, mely elengedhetetlen az előadáshoz.

Ismét a régi fényében ragyogva várja a látogatókat a közelmúltban felújított, impozáns Bencs Villa, a Móricz Zsigmond Színház üzemeltetésében.

Az épület első emeletén ez 1920-as évek polgári hangulatát bemutató állandó kiállítás tekinthető meg: korhű női szoba, szalon, férfiszoba és egy könyvtárszoba, értékes berendezési tárgyakkal, melyek a Péchy-Kovács gyűjtemény polgári darabjai. A falakat olyan fotók, festmények díszítik, amelyek a Bencs család tagjainak történelmi szerepét hozzák közelebb a látogatókhoz.

2023. július 14-én, pénteken érkezik Nyíregyházára, a Rózsakert Szabadtéri Színpadra a Fórum Színház házasságjavító komédiája, A feleség negyvennél kezdődik produkció, mely főbb szerepeiben Gregor Bernadettet, Beleznay Endrét, Pikali Gerdát és Németh Kristófot láthatjuk.

Linda unja 17 éves házasságát, angol kertvárosi életét, a negyedik x közeledtét, de főleg a férjét, George-ot... Erről azonban a férfi nem akar tudomást venni, neki minden úgy jó, ahogy van...

A Móricz Zsigmond Színház megtartotta a MICIMACKÓ a Pagony utca 100-ban című előadás olvasópróbáját.

Az előadást Urmai Gábor állítja színpadra. Karinthy Frigyes fordítása alapján.

Történetünk reggelén, a Pagony utca 100-ban minden úgy indult, mint máskor. Róbert Gida álmosan ébredt, mint minden reggel. Hornyák bácsi a szomszédból magában dünnyögött. Canga néni – mert mindig biciklivel járt –, aggódva engedte el az unokáját ugrókötelezni. A szomszédnő, a városi kertészetben dolgozott és folyton répát evett. A barna ruhás könyvtáros mindig késésben volt és közben azt motyogta: „Huhú, elkések, huhú! A csíkos ruhás kukás most viszi ki a szemetet. A sárga mackónadrágos kisfiú kint ül az ajtó előtt a napsütésben, mézet eszik és egész nap nem csinál semmit. Mindennap így indult, de a mai nem. Talán a napsütés, talán a tavasz tehet róla, de Róbert Gida fejében új életre keltek a Pagony utca lakói...

 A világ kalapácsot és szögeket ad a kezünkbe. Néha pedig egy színházjegyet...

„Hétéves lehettem, amikor apám hirtelen felindulásból elvitt moziba. A TV-ben a Petrocelli ment, ezért nem annyira örültem. Aztán a film elején megszólalt a gitár, közeledett a távolból egy busz a szereplőkkel, és ezek a könnyeden teátrális sivatagi körülmények a 2000+ évnyi homállyal fedett, mégis örökös érdeklődést kiváltó történetbe úgy vontak be, hogy egész más emberként tekintettem a világra hazafelé menet egy kék Trabantban, 1984-ben. Most 2022 van. A világ is megváltozott – és én is. A Petrocellit már nem is adja a TV. Vajon mi a helyzet ma ezzel a különös történettel? Mi a szerepe ma mindannak, amire hivatkozva szöggel és kalapáccsal a kézben követünk el nap mint nap bűnöket, ha valaki valóban a vízen jár, lényegileg már észre sem vesszük, maximum készítünk róla pár képet a telefonunkkal. A Passió szenvedéstörténet, ugyanakkor Andrew Lloyd Webber művében olyan szenvedély történetét ismerjük meg, ami által a külső szemlélő óhatatlanul részese lesz és ezáltal részesül is mindabból a zenei ihletettségből, amelynek az alapjához mindannyiunknak van közünk. Egy útszéli kőkereszt mellett elhaladva, a templomban, az álmainkban, egy múzeumban egy festmény előtt, vagy ha csak széttárjuk a kezünket és szembe fordulunk a világgal, óhatatlanul szembejön velünk egy lehetőség, amit azonban csupán kívülről szemlélünk ahelyett, hogy a részesévé válnánk. Hiszen nem egyszerű. A világ kalapácsot és szögeket ad a kezünkbe. Néha pedig egy színházjegyet... – A zenei anyag rendkívül erős és ez nagyon ihlető erejű, főleg egy olyan erőforrásokkal rendelkező színháznak, mint a Miskolci Nemzeti Színház. Van abban valami, hogy épp most „találkozott” ezzel a színházzal ez a mű. Ezt pedig érdemes látni és hallani” – zárja gondolatait Szabó Máté a Misakolci Nemzeti Színház művészeti vezetője.

199. évadát nyitotta meg a Miskolci Nemzeti Színház. A 200 éves évforduló előtti szezonban sem fog unatkozni a társulat és a színházszerető miskolci közönség, akik Béres Attila igazgató szerint évadról évadra megmutatják, milyen büszkék is a színházukra.

„Ámbár nagyon szomorú, hogy olly nagy Hazánkba csak Miskolcon áll egy olly intézet, amely a nagy célnak megfelelend... mégis örül a szívem, hogy valahol már a kezdet megvolt.” – idézte gróf Széchenyi István 1827-ben elmondott szavait Béres Attila igazgató az évadnyitó társulati ülésen. – Az akkori Magyarországon úgy érezték a magyarok, hogy érdemes állandó színházat létrehozni. Miskolcon ezt saját erőből tették meg a város polgárai.

A Múzeumi Világnap alkalmából adták át a 2022. évi díjakat, ahol eredményesen szerepelt a nyíregyházi intézmény.

A Kállay Gyűjtemény nemcsak egy ősmagyar nemesi család tagjainak, hanem megyénknek, illetve országunk történetét is őrzi. 2020-ban költözött át jelenlegi helyére, a Benczúr téri Kállay-házba, ahol megújult és látványos kiállításokkal várják az érdeklődőket.

Az évad utolsó premierjére készül a Miskolci Nemzeti Színház. Április 14-én a Babaház lesz látható Béres Attila rendezésében, Czakó Juliannával és Görög Lászlóval a főszerepben. Ibsen 1879-ben megírt darabja miatt Európa-szerte vitáktól volt hangos a sajtó és a színházi nézőtér. A világ szerencsére változott a Nóra ősbemutatója óta, és Ibsen kérdésfelvetése is jócskán megelőzte saját korát. De vajon a mi korunk meghaladta-e már Ibsent?

Nóra és Helmer házasok. Szeretik egymást. Mindenük megvan: pénz, pozíció, gyerekek, bár a pénz és a pozíció inkább Helmeré, Nórának maradnak a gyerekek. Amikor Helmer tudomására jut egy régi bűn, amit Nóra – férje érdekében – elkövetett, a megértés legcsekélyebb szándéka nélkül taszítja el feleségét magától. Nóra ekkor jön rá, hogy házassága nem igazi szövetség, ő maga pedig csupán díszes keret férje portréján. Összecsomagol, és gyerekeit hátrahagyva, elhagyja családját.