„Uraim! Azért kérettem önöket ide, mert egy igen kellemetlen hírt kell közölnöm: revizor jön hozzánk.”

Ezzel a mondattal kezdődik Gogol majdnem kétszáz éves vígjátéka, melyben egy orosz kisváros elöljárói megneszelik, hogy ellenőrzés érkezik hozzájuk. A polgármester vezetésével összegyűlnek, hogy sebtében felkészüljenek a fővárosi revizor fogadására, de az „apró-cseprő bűnök” nyomait, a túlkapás, sikkasztás és hanyagság rutinná vált gyakorlatát nem könnyű leplezni.

Megtartották az Augusztus Oklahomában című előadás olvasópróbáját a Móricz Zsigmond Színház Balett termében. Az előadást Szikszai Rémusz állítja színpadra.

Ez az oklahomai augusztus különösen forró és feszültségekkel terhes. Beverly Weston, az egykor szép reményekkel indult alkoholista költő egy lerobbant házban él altatókon és fájdalomcsillapítókon tengődő feleségével, Violettel; életükből már jó ideje valóságosan és képletesen is hiányzik a fény az állandóan besötétített szobákban. Egy nap Beverly hirtelen eltűnik, már csak a holttestét találják meg – napok múlva. A családfő temetése alkalmából Violet és három lánya, valamint hozzátartozóik újra egy fedél alatt találják magukat, ez a senki által nem kívánt helyzet pedig számos konfliktust és furcsa találkozást hoz magával; a kényszerű összezártság maga az állandó robbanásveszély.

Immár negyedik alkalommal kerül megrendezésre a Filharmónia Magyarország szervezésében a kora augusztusi napra eső Orgonák Éjszakája, amelyet idén egy zeneműíró pályázattal is színesítenek.

A Filharmóniánál minden év augusztusa a „hangszerek királynőjéről”, az orgonáról szól. A cég számos eseménnyel próbálja népszerűsíteni a hangszert, annak széles körű lehetőségeit és valódi értékeit bemutatni. Az időszak egyik kiemelt programja az Orgonák Éjszakája, mely minden évben a nyár utolsó hónapjának első szombatján kerül megrendezésre, amely nyitóeseménye az országszerte közel 100 koncertet számláló OrgonaPont sorozatnak.

A Mester és Margarita, mely a harmincas évek sztálini diktatúrájában született és annak rendkívül szórakoztató, egyben elrettentő krónikája, harminc évig nem kerülhetett nyomtatásba. Azóta viszont milliók kedvence, kultikus olvasmány, ami színpadon is gyakran, mindig megújuló formában kel életre. A Miskolci Nemzeti Színházban most Szőcs Artur viszi színpadra Bulgakov művét, melyet Szőllősy Klára fordításának felhasználásával Ari-Nagy Barbara alkalmazott színpadra, a dramaturg Sándor Júlia.

Egy tikkasztó májusi délutánon Moszkvában megjelenik a Sátán. Nem véletlen, hogy épp ide érkezik, hiszen tombol az ateizmus, diadalát üli a bürokrácia és a kisstílűség. A város néhány óra leforgása alatt szürreális események színtere lesz. Megtelik új betegekkel az elmegyógyintézet, fontos emberek tűnnek el, majd bukkannak fel ezer kilométerrel odébb, a színházban pénzeső hull a megvadult közönségre és a Szadovaja utca egyik ablakából meztelen boszorkány száll az ég felé. Ez a sok, látszólag széttartó esemény azonban végső soron egyetlen célt szolgál: elégtételt ad egy hallgatásra ítélt írónak, az író szerelmének, Margaritának és egy Pilátusról szóló, tűzbe vetett regénynek.

A mélyen hívő Fekete István egész életében nagy jelentőséget tulajdonított a katolikus ünnepeknek. A húsvétok és a mindenszentek elsősorban az önvizsgálatra és a szeretteire emlékeztették, a karácsonyokat viszont mindenekelőtt közösségi eseményként élte meg.

A készülődés már december elején elkezdődött: az adventi gyertyák lángja és a disznópörzsölések fellobbanó tüzei a karácsony közeledtét jelzik, és vele a hóesést, a nyugalmat és a szeretetet. A betlehemezés és a fenyődíszítés együttes élménye a barátok és a rokonok összetartásának várva várt alkalmai, melyek túlvilági és földi reményekkel kecsegtetnek gyereket és felnőttet. A karácsony általuk válik a Jóság és a Szeretet közösségi ünnepévé, melynek az ajándékozás fontos kifejeződése. A karácsony az egymásra figyelés ünnepe, és Fekete István példázatos elbeszélései elhitetik velünk, hogy lehet és érdemes szeretni és jónak lenni. Csaknem negyed századon át emlékeztetett minderre az Új Ember tárcáiban. A megbocsátás és a ragaszkodás, a béke- és harmóniavágy áll e jobbára visszatekintő önéletrajzi és látomásos írások középpontjában. Jelezve, hogy a karácsonyi készülődés gyermeki izgalmát idővel egyre inkább az évbúcsúztatás nosztalgikus számvetése váltja fel.

A korábbi évekhez hasonlóan a Móricz Zsigmond Színház várja a színházaktól a 2022. évi VIDOR Fesztivál színházi versenyprogramjának válogatásához a fesztivál profiljába illő produkciók ajánlását.

A szemle darabjai a korábbi évadokban bemutatott darabok közül is kikerülhetnek, de csak legkésőbb 2022. március 1-ig bemutatandó produkciók jelölését várják!