Kaptunk tehát egy újabb popcorn mozit: semmi mélyenszántót nem akar mondani, de ne is várjunk tőle, azonban egy-két gondolatot mégis ébreszt bennünk, néhány humorbonbonba csomagolva. A történet sincs túlbonyolítva. Ben (Glen Powell) és Bea  (Sydney Sweeney) egy egyéjszakás kaland erejéig találkoznak. A félreértéseknek hála, másnap már meg is utálják egymást, de nem érzelgik túl, hiszen úgy se találkoznak többet! Ugye, az egyéjszakás kaland nevében is benne van, hogy EGYszer találkoznak? Ők is azt hiszik. Tévednek.  Fél év múlva egy esküvő, újra összehozza őket..., igaz nem a sajátjuk, ám részt kell venniük rajta. Innentől kezdve pedig beindul az adok-kapok, egymás szívatása, családtagok megtévesztése, és úgy lövik el sorra  a klisérakétákat, hogy abból három augusztus húsz is kijönne országunknak.

Kicsit ütősebb film is lehetett volna, hogy őszinte legyek, de nem akarok nagyon szőrös szívű lenni. A 2011-es Barátság extrákkal-t ez a darab nem fogja felülmúlni (már csak Mila Kunis miatt sem), de a párterápia is hanyagolható lesz. Mert rájövünk, hogy néha kell utáljuk a másikat, ahhoz hogy tényleg tudjuk szeretni! Ezt hívják szeret, nem szeret kapcsolatnak... hányan voltunk így, igaz? Bátran merem állítani, hogy szinte mindannyian! Az Imádlak utálni éppen ezért szerethető, mert emlékeztet minket arra, hogy lehet nagyon utálunk valakit... az csupán a látszat. Belülről igenis rajong(hat)unk érte! Sőt! Akit a legjobban utál az ember, abba egyszer tuti beleszeret. 

Értékelésem pontszámokban: 10/7.3

 Kokas Bálint

(Kép forrása: InterCom)   

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!