A történetet senkinek nem kell bemutatni. Az 1848-as magyar szabadságharc hajnalát bemutató mozi, a Most vagy soha! minden idők legdrágább filmje lett. A Petőfi Sándort és forradalmi barátait felvonultató darab büdzséje hatmilliárd forintra rúg, szóval ennyi pénzért az ember azt várja, hogy gigamega mozit lát! De... a fotelból kommentelőktől, már akkor negatív kritikát kapott, amikor még ki se jött, mondván, hát erre meg iszonyat sok pénzt költöttek reá. Két kérdés erejéig, itt álljunk már meg. Ridley Scott Gladiátor című filmjére- vagy bármelyik más történelmi filmre nem költöttek sokat? Dehogynem! Második kérdés: Miért ne adnánk esélyt a Rákay Philip, Kis-Szabó Márk, Szente Vajk közreműködésével is jegyzett filmnek? Így beültem a Lóth Balázs által rendezett kosztümös filmre. Mivel imádom a történelmet és huszonegy éve verseket is írok, jócskán voltak még bennem félelmek a fent említetteken kívül is: nem beszélve arról, hogy Petőfi Sándort egy hatalmas példaképnek tartom. Viszont tisztában voltam vele, hogy a film nem egy fikciós elemet fog tartalmazni. Ez pedig mindig, minden történelmi film velejárója. El kell fogadnunk, hogy nem szóról-szóra ugyanúgy kapjuk vissza az eseményeket, ahogy az a tankönyvekben le van írva. Tovább megyek és halkan megsúgom, a történelemkönyvekben is elképzelhető némi ferdítés.

Eléggé kritikus fajta vagyok, de jelentem: a Most vagy soha! nekem nem okozott csalódást! Kaptunk egy látványos, pörgős, nagyon szép zenével komponált, szuper díszletek közt forgatott, magyar kalandfilmet, kordátumát 1848. március 15-re írták. Van is benne minden: szerelem, kaland, akció, látvány, nem lassú, nem vontatott, nem túldramatizált. Mertek modernizálni, frissíteni, engem is elkapott Petőfiék heve: simán mennék forradalmat csinálni!

Véleményem szerint az sem baj, hogy a márciusi ifjakat, nem agyonsztárolt, felkapott színészek/celebek játszották, sokkal könnyebb volt azonosulni így a karakterekkel. Élek a gyanúval, hogy az alkotók is a kevésbé ismert színészek köreiben nézelődtek, amikor összeállították a szereplőgárdát, hisz ez is a film hitelességét segíti elő. Tudom, hogy a filmkritikák alapvető pillére a színészi alakítás, ám most ezektől, tekintsünk el, lenne mit megreformálni tény és való! Bízom abban is, hogy a film hatására a történelem és az irodalom is közelebb kerül a fiatal generációhoz. A film kiemelkedő, és igazán nagy sikere pedig az lenne, ha pár nap múlva megemelkedne Petőfi Sándor és Jókai Mór regényeinek eladási száma, vagy sokak kezdenének el verselni, vagy, hogy önálló gondolataikat százezrek kezdik el megvalósítani!

Hogy mi volt a negatívum? Van a filmben néhány üres-felesleges járat, ami elkerülhető lett volna, de ezek sem szúrták annyira a szemem. Amitől viszont "viszketett a tenyerem", az a sok bunyó... néhol már egy Bud Spencer – Terence Hill film kellős közepén éreztem magam, ugyanakkor tudjuk, forradalom volt, nem hiszem, hogy hátra dőlve, teljes egyetértésben mosolyogtak egymásra a szembenálló felek!

Összegezve tehát kaptunk egy magyar "romantikus" kalandfilmet. Tavaly Hadik mutatta meg tudását, idén az ifjak, bízzunk hát a történelmi filmjeink erejében! És igen, ez a valaha készült legdrágább hazai film, tudjuk! Ja, hogy ebből az egy film árából kijött volna három film is? Na, igen! Három film. Nos, talán lehet egy film háromszor olyan drága, mint a megszokott, de akkor biztosan adjon élményt, rántson magával, és tudjunk tanulni belőle...!

Értékelésem pontszámokban:

Kokas Bálint 7/10 (Gergő 5/10)

(Kép forrása: Nemzeti Filmintézet)

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!