Aktuális számunk

Kövesd te is!

Ajánló

Partnereink

Fotóriport

Horizont: Egy amerikai eposz – Filmkritika

  • szombat, 29 június 2024 20:57

Kevin Costner feltámasztotta a régi vadnyugat világát, és elhozta nekünk az utóbbi évek legepikusabb és legjobb történetét, az amerikai polgárháború idejéből. Mindezt gyönyörűen tálalva. 

Costner maga ült a rendezői székbe, és a mostanában főleg a Yellowstone című dráma sorozat főszereplőjeként tevékenykedő színész (amit ezért ott is hagyott) elkészítette ezt a filmet.

A Horizont mind látványvilágában, mind zenei vonulatában és történetében hiánypótló volt már. Tudjuk, hogy ma főleg a számítógép segítségével forgatnak filmet, hiányzik is a valódi látványvilág-eredetiség érzet rengeteg filmnél, de ennél a filmnél ez nagyon ott van, ráadásul gyönyörűen van a nézők elé téve. Kicsit talán elfogult is vagyok, ha azt írom: engem már azzal sikerült megvennie az egész három órás filmek, hogy lovakat, szekeret, indiánokat és régi fegyvereket láthattam. Végig az volt az érzésem, mintha a szintén általa rendezett Farkasokkal táncolót (1990), vagy A hazafit látnám (Mel Gibsonnal, 2000-ben készült), de ha Az utolsó mohikánt írnám (Daniel Day-Lewis, 1992) nem hibáznék nagyot, és akkor a kultikus Volt egyszer egy Vadnyugat-ot (Charles Bronson, 1968) meg se említem. Szóval: az atmoszféra nagyon szép megágyazása volt az egész műnek, a film azonnal be is tudta szippantani a nézőt!

Az 1860-as években játszódó történet mintegy tizenöt évet ölel fel, ami nem csak a film játékidejében mutatkozik meg, hanem a szereplők sokaságában-fejlődésében is! A Horizont egyetlen gyengepontja pedig pont az idő és a sokaság. Annyi szereplőt és annyi történetszálat felvonultat, hogy nagyon résen kell lennünk, mert egy idő után azt is elfelejtjük, hogy milyen filmet nézünk. A polgárháború előtti-utánni időszakot bemutató Horizontnak azonban pontosan ez a célja: bemutatja, hogy az amerikai társadalomban élő családok, magányos karakterek, miként vészelték át, ezt az amúgy nagyon is véres, kegyetlen időszakot. A film egyetlen alapkövei a menekülés, a változásra való törekvés, az összetartozás, és a túlélni akarás. Ha jobban belegondolunk, kicsit olyan mint a mai világunk: hiszen a mindennapokban is pontosan ezek a céljaink, nem? Közben kapunk szerelmi történetet, családi drámákat, bosszútól szomjas alfahímeket, mindezt finom humorral, de kellő komolysággal adagolva. Emellett az indián kultúrából is kaptunk egy szeletet, ami miatt szintén taps az egykor Robin Hoodot alakító legendának!

Összességében tehát egy jó filmet kaptunk, de egy kicsivel lehetett volna rövidebb is és kevésbé szerteágazó. Ugyanakkor meg nagyon is értem Kevin Costner koncepcióját. A film vége elég befejezetlen lett, és mintegy negyed órán át, már a második fejezet előzetesét láthattuk, mindenféle előzetes figyelmeztetés nélkül. Mert a Horizont története folytatódik, nincs lezárva, így a három óra, csupán egyfajta bemelegítés volt. A történet következő fejezetére nem kell sokat várnunk, mert ha minden igaz, még idén visszatérhetünk a vadnyugatra!

Értékelésem pontszámokban: 7/10
Kép forrása: Vertigo Média Kft.

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!