Azonban valljuk be: a tálalás sose mindegy, és tegyük hozzá, ha jó a körítés, szívesen nézünk ilyen jellegű filmeket! Elsősorban a látvány miatt, másodsorban meg talán a főszereplők végett. Ez a film egy amolyan remake (újrafeldolgozás) hiszen már 1996-ban kaptunk egy Twistert. Akkor Pierce Brosnan és Helen Hunt próbálta legyőzni a tornádót. Ment is nekik és a film hatalmas népszerűséggel viharzott be a moziba, két Oscar-díj jelölést is kapva. Ne feledjük el, hogy a kilencvenes évek végén, még korántsem az a technikai felszereltség volt, mint ma, tehát a Twister méltán megérdemelte a tapsot!

Az idei Twisters- A végzetes vihar a már bevállt recept alapján dolgozik, csak Lee Isaac Chung rendező megfűszerezi még az alapokat. A főszerepben az a bájos Daisy Edgar-Jones, akit nemrég az Ahol a folyami rákok énekelnek filmes adaptációjában láthattunk, és Glen Powell, akit idén az Imádlak utálni című filmben már bizonyította, hogy tud romantikus lenni. A kémia remekül működik köztük, noha eltérő karaktereket hoznak. A lány megszállott tornádóvadász, míg a srác egy modernebb Casanovának képzeli magát, aki az online világban (is) imádja gyűjtögetni híveit, és a nézettségért majdnem mindenre képes. Amikor pedig útjaikat összehozza a tornádó, képtelenek elviselni egymást. Na, ez már egy romantikus alapsztori alapja. Tegyük félre azt a viccet, hogy férfitől elválló nő olyan, mint a tornádó: visz mindent... mert itt éppen az ellenkezője történik: összehozza őket. 

Szándékosan nem akarok bele menni a film elemzésébe, mert feleslegesnek gondolom a karakterek mélyebb ábrázolását. Itt egyedül, úgyis a látvány a mérvadó. Azt pedig teljesen kimaxolják az alkotók, például egy dupla tornádó megjelenítésével. A film nincs túlhúzva, folyamatosan pörög, jók a párbeszédek, a zene rendben van, és folyamatosan a mozivásznon tartja a figyelmünket!

Összegezve: érdemes volt leporolni az alapfilmet, mert nem egy unalomig lerágott csontot dobtak be elénk. A romantika és katasztófa keverése pedig sokszor azért veszélyes lehet, de ebben a darabban is működött, csakúgy mint a Titanic-ban James Cameronnak. Enyhe túlzással romantikus filmként is ajánlanám, csak a végén ne azt a következtetést vonjuk le, hogy a szerelmi életünk egy katasztrófa (filmbe való)!

Értékelésem pontszámokban: 8/10
Kép forrása: InterCom