Manapság ez az érzés ugyan egyre ritkább, hiszen tucat számra gyártják a nézhetetlen, ripacsfilmeket, sokadik bőrt lehúzva egy témáról, jelentem a Fekete pont egy üdítő újdonság a palettán. Egy nagyon elgondolkodtató magyar darabról van szó, amit az oktatási intézményekben tanulók-dolgozók számára kötelezővé tennék. A nyers, hazai valóságot mutatja be, amivel gyakorlatilag ilyen-olyan formában, de mindenki azonosulni tud. A történet egyszerű: a tízéves Palkó Berlinből hazaköltözik, bekerül a magyar oktatási rendszer szárnyai alá, és nem győz csodálkozni. Minden és mindenki furcsa számára, nehezen tud beilleszkedni. Ötödik osztályosként eleve az életkori sajátosságok kapujában áll: tudjuk, hogy a serdülőkor egy lázadó dackorszak kezdete, ráadásul ilyen startvonalról indulni Palkónak... hát nagyon nem könnyű! Közben egy fiatal, lelkes tanárnő megkapja ezt az osztályt és ő, Juci néni (Mészöly Anna) az egyetlen, aki nagyon is tud azonosulni vele, hiszen ő is elszigetelve érzi magát, látja az oktatási rendszer hibáit, újítana, ám a veterán tanárok, nem engednek neki, hamar letörve lelkesedését.

A film tehát ennek az osztálynak a mindennapjait mutatja be, ami számunkra egy hatalmas nosztalgia. Mindenki volt diák, "mindenki" utált tanulni, sokan nem ettek a menzán, vagy éppen csücsültek a folyosón, és néha előszeretettel szegték meg az iskola házirendjét. Néha én is, és bár Waldorf iskolába jártam, aminek oktatási rendszere nagyban eltér az állami iskolákétól, nagyon is könnyen lehet azonosulni a filmben látható ötödikesekkel, vagy tanárokkal. Remek képet kapunk arról, hogy mi zajlik a tanáriban, vagy egy szülői értekezleten. Teszem hozzá, mindent felnagyít a film. Mindent kicsit eltúloz, hogy tökéletes tükröt tartson a jelen számára. 

A Fekete pont egy masszív társadalomkritika tulajdonképpen. Megoldatlan problémák sorozatát halmozza fel: külön piros pont azért, hogy az egész mű befejezetlenül ér véget, utalva arra, hogy bizony ez a film ma is aktuális, és ideje lenne rendbe tenni a dolgokat! Enyhe fricska is mondhatni. Mégis, nagyon udvariasan, finoman pörköl oda. Nem az a célja, hogy megsértse a jelent, hanem hogy bemutassa azt. Nagyon realista, nagyon magyar, pont azért, hogy felébressze a nézőt! 

Fekete pont a filmnek viszont azért, mert nagyban mellőzték a főszereplő fiúcska családi hátterét. Végig az iskolában eltöltött óráit követte nyomon, nekem hiányzott a teljes kép. Noha értem a koncepciót, de talán sok nézőt érdekelt volna ez a szál is. Kicsit vontatott volt itt-ott, ám ettől ezúttal el tudok tekinteni (tudjuk, hogy nagyon sok magyar filmre jellemző az iszonyú lassú ábrázolásmód!), mert végig lekötött a film.

Van mondanivaló mélyen. Kell beszélni a benne látott tartalmakról. Aki oktatási rendszerben dolgozik, vagy dolgozott, semmiképpen ne hagyja ki: erős nyomot hagy benne, azt ígérhetem! Egyébként meg nézze meg mindenki, mert diákok mindegyikünk volt. És emlékezni jó. Még a kellemetlen dolgokra is. Mert az idő, mindent megszépít!

Értékelésem pontszámokban: 9/10
Forgalmazó: Mozinet

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!