A film alappillére nagyon hétköznapi, nagyon magyar. Már az első öt perc után összerándul az ember gyomra, mondván ez velem is megtörtént, vagy megtörténhet! Sanyi (Thuróczy Szabolcs) bábművész és alkoholbeteg, a családja elhagyja, miután megveri a feleségét és lányát. Az utóbbi a dulakodás hevében megszúrja apját. Öt év telik el. Sanyi ezalatt, megpróbált jó útra térni: alkoholistagyűlésre jár, ahol nyíltan beszél a múltjáról, próbál józan maradni, példás életet élni. Szembesül hibáival, és megszabadulva az alkohol rabságától, normális életre törekszik. Ami nem könnyű, a kísértés mindig nagy. Mindig van indok az ivásra, és elég egy korty, hogy múltbeli énje visszatérjen... Pali (Polgár Tamás) liftszerelő, szintén alkoholbeteg. Ketten  útnak indulnak, hogy megkeressék barátjukat Tomit, aki már nem anonim alkoholista gyűlést kihagyott. A fiúról senki nem tud semmit. A film folyamatosan felhozza a múltbeli események egy-egy részét, jelezve, hogy a szereplők még semmit nem dolgoztak fel a történtekből. Sanyinak hiányzik a családja, Palinak meg rá kell jönnie, hogy az élete romokban piával és pia nélkül is. A kérdés az, hogy mikor szakad el a cérna náluk: meddig bírják alkohol nélkül? na meg persze megtalálják e Tomit? 

Nem titok, hogy a filmbeli karakterekhez hasonlóan Magyarországon, rengeteg ember szenved alkoholproblémával. Nem kell fémjelezzem, hogy mit is jelent az alkohol egy családra nézve. A statisztikák alapján elmondható, hogy országunk vezető pozíciót foglal el Európa szinten. Szokták mondani, hogy a magyar szeret inni... és ez sajnos így is van! Csak most nem az alkalmi alkoholfogyasztásról van szó: a film pont azt mutatja be, hogy milyen az, amikor a pia nyomorba dönt? Amikor mindent elveszítesz, napról-napra túlélsz.  A miérteknek megvan az erős lelki háttere is, pszichológiája, nyilván több ok vezethető vissza az alkoholizmusra, de nem szeretnék az okfejtésbe belemenni, mert akkor holnap se végeznék a cikkel. A lényeg: az egész sztori egy keresés, mondhatni? Lényegében önmagukat és a válaszokat keresik a film hősei, Tomi csupán egy indok az úton levésre, ő csak hab a tortán! 

Tilla filmje abszolút nézhető, de nagyon sok kérdést nyitva hagy, több szál elvarratlan marad, ami miatt nekem hiányérzetem volt. Feltételezem, hogy szándékosan hagyta nyitva azt a bizonyos filmbeli kaput, tekintve, hogy az életben sem tudunk lezárni dolgokat, és mindig maradnak megválaszolatlan kérdések. Értem ezt a koncepciót, de kicsit kerekebb lehetne a film. Nem happy endet vártam, ám a sok múltba való visszaugrás, kicsit mintha levette volna a jelenről a fókuszt. Sokat akar mutatni, felhalmoz egyszerre több mondanivalót, aztán jóval kevesebbet ad, mint azt vártuk! Emellett nem egy üresjárat van a filmben! Többet ki lehetett volna kanyarítani a történetből, mert több lehetőség is volt benne! Hozzá teszem újra: gondolom minden szándékos volt, de ...de marad bennünk egy hatalmas nagy DE a moziból kifelé indulva! 

Mégis érdemes megnézni az És mi van Tomival?-t, mert az ábrázolásmódja rendkívül hiteles, korhű, és prevenciós jellegű műként is vállalható!

Értékelésem pontszámokban: 6.5/10

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat! 

Nyírségi MŰSORFüzet