Ridley Scott minden korosztály számára beírta magát a szívekbe, hisz a Russell Crowe és Joaquin Phoenix főszereplésével készült eposzi mű zseniálisan lett összerakva: minden mozzanata mestermű, minden perce egy élmény, a színészek pedig hatalmasat alakítottak benne. A forgatókönyv szuper volt, pedig maga a történet (azért valjuk be) nem rengette meg a filmipar alappilléreit: a római császár hataloméhes fia Commodus elárulja és meggyilkoltatja apját, valamint lemészárolja az elismert római hadvezér Maximus családját, akiből gladiátor lesz. A Colosseumba kerül, ahol egy dolog élteti: a bosszú.
Tudjuk, hogy hogyan végződik az első rész, és ezért is volt meglepetés, amikor kiderült: jön a Gladiátor II. Megmondom őszintén, a hír hallatán nagyon kiakadtam: minek? Az első rész úgyis felülmúlhatatlan egyrészt, és amúgy meg folytatni is hogyan, ha meghalt a főszereplő! Nem beszélve arról, hogy a folytatások nagyon rizikósak: legtöbb esetben mindegyik csalódás. Husznnégy év után pedig folytatni valamit, ami LEHETETLEN… én eltemettem a filmet.

Ridley Scott azonban nem véletlenül az aki! Igyekszem spoiler nélkül megírni ezt a cikket, de szögezzük le: a második rész igenis jó lett, csak ne mérjük az elsőhöz! Az első rész giga magasra tette a lécet, és a rendező sem akarja azt megugrani, de sikerül visszahoznia valamennyire az első rész hangulatát. Mondom: VALAMENNYIRE! Ha nem láttam volna a Gladiátort soha sem (láttam vagy ötször!), most azt írnám: ez igen, szép látványos kalandfilm, nagyon jól felépített történettel, és pazar látványvilággal. Még korhűnek is mondanám,  és a színészi játék is rendben volt. A zene szuper, a végén meghatódtam. NADE! Láttam az első részt és van viszonyítási alapom, így…ugyanazt írom le, mint az előbb: szép látványos kalandfilm, nagyon jól felépített történettel, és pazar látványvilággal. Még korhűnek is mondanám, és a színészi játék is rendben volt. A zene szuper, a végén meghatódtam. Azzal a különbséggel írom le másodjára ugyanazon sorokat, hogy: érződik a folytatásban az elő rész szelleme, sok a visszaemlékezés, visszatér az ikonikus zene, és persze nem egy szereplővel találkozunk ismét ebben a részben, aki már huszonnégy évvel ezelőtt is bizonyított. Connie Nielsen például visszatér, mint Lucilla.
És akkor tényleg nagyon szűkszavúan: miről szól a Gladiátor II?
Maximus halála után tizenhat évvel járunk. Lucius (Paul Mescal)  végignézte akkor, ahogy a nagybátyja végez az ünnepelt gladiátorral, és most  kénytelen visszatérni a Colosseumba, ugyanis otthonát meghódították a zsarnok császárok. Róma nem lelt békére, két elmebeteg császár irányít, akiket a vér éltet. Luciusra felfigyel Macrinus (Denzel Washington) ai rabszolgából lett nemes, és tökéletes harcossá akarja képezni. Már csak azért is, mert Denzel karaktere eléggé nagy kavarógép: nyílván a hatalomra fáj a foga, neki is…
A film legnagyobb hibája, véleményem szerint pont a karakterek. Tudom, tudom, azt írtam ne méricskéljünk, de valahogy egy karakter se tudott most úgy megfogni, mint az első részben: se átütő monológ nem volt, se akkora érzelmi hullámot nem kaptam, mint az elsőnél. Ez pedig nem a „huszonnégy év eltelt” hibája! Az, hogy az arénában cápák és mutánsnak kinéző majmok vannak… hát… bele tudnék kötni, de csak azért nem fogok, mert ha összességében nézem a filmet, továbbra is azt mondom: nagyon rendben van, méltó folytatás!
Aki még nem látta az első részt se (furcsa, de hallottam ilyenről!) az mindenképpen nézze meg, legalább az első felvonást!

Értékelésem pontszámokban: 8/10

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!  

Nyírségi MŰSORFüzet