A Demjén Ferenc slágereivel telerakott mozi könnyed, szórakoztató, romantikus, és bár igen, kiszámítható, minden klisét felvonultató retró darab, de mindez nagyon jól áll az Orosz Dénes (Seveled, Coming out) által rendezett zenés vígjátéknak. Az pedig, hogy Goda Krisztina rendező (BÚÉK, Szabadság szerelem) és Kormos Anett humorista írták a forgatókönyvet, megint csak garancia egy tökéletes utazásra. 

Szó szerint utazás, hisz ebben a filmben a múlt és jelen találkozik. Nagyon szépen, kicsit se zavaróan, teszem hozzá! A jelenünkben Lili egy megözvegyült, magányos nő, aki szülei lakásában talál egy halom levélcsomagot, amit anyja nem akart neki megmutatni. Miután elkezdi olvasni a leveleket, megelevenedik előtte a múlt, és megismeri anyja fiatalkori énjét.

Azt az énjét, aki a kilencvenes évek elején a Balatonon megismerte az igaz szerelmet, aki megtanult önmaga lenni, és azt, akit azóta is eltitkol. A Hogyan tudnék élni nélküled? nagyon szépen repíti vissza a nézőt a nosztalgia… bocsánat, a Szerelemvonatra, és bizony erről a vonatról, a mai tini nézők sem akarnának leszállni.  A film persze nem add semmi újat, hiszen az egész dramaturgia kiszámítható, de nem is az a feladta, hogy megváltsa a világot, hanem, hogy feltárja azt az életérzést, azt a világot, amit a mai fiatalok, nem igazán ismernek. E feladatát nagyon szépen betölti Rózsika slágereivel, melyekről tudjuk: örökzöldek!

A színészek szuperül hozzák karaktereiket: Ember Márk (Futni mentem, Valami Amerika sorozat) és Törőcsik Franciska (Hazatalálsz, BÚÉK) semmi meglepetést nem okozott, ám Marics Peti a VALMAR zenekar frontembere, egy nagyon kellemes csalódás volt számomra!

A film végére összeér a múlt és jelen, tehát nem kell nagy csavarokra számítani. Kifejezetten tetszett, hogy még Demjén Ferenc is felbukkant benne egy villanás erejéig.  Attól sem kell félni, hogyha a moziból kifele jövet, elkap a nyári nosztalgia szele. Mert valahogy az ember óhatatlanul sodródik a filmmel, és felteszi magában a kérdést? Volt e felejthetetlen nyári emlékem azzal, akit szeretek? Aki örökre nyomot hagyott bennem? És nem kell nagy dolgokra gondolni!  Szép emlék lehet az is, hogy ha például egy lépcsőházban ülsz Vele és beszélgettek… oké, tízpercenként kell kapcsolgatni a villanyt, de kit érdekel, ha közben azt érzed, hogy most minden rendben van körülötted?  Amikor semmi, és senki más nem érdekel, csak tudod, hogy ezt az emléket mindig magadban fogod őrizni a szívedben! Mert minden nyári percért hálás ilyenkor az ember, igaz? És két villanykapcsolás között többször felteszi magában a kérdést: Hogyan tudnék élni nélküled?

Szóval: szerezzétek vissza az emlékeiteket, irány a mozi!

Értékelésem pontszámokban: 9/10 

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!  

Nyírségi MŰSORFüzet