Az apuka miközben megpróbál egy kisfilmet összehozni, igyekszik a lehető legjobb családfő is lenni, és mindent megtesz, hogy Ninát és öccsét normálisan nevelje. Ebben segít neki nagynénje (Tenki Réka) nevelés szempontjából sokszor összetűzésbe kerülnek, apuka ugyanis jóval lazábban értelmezi ezt a feladatot. Nina közben a serdülő tinik mindennapjait éli: suliba jár, szerelmes lesz, álmodozik, sportol, és folyamatos álomvilágban él, amiben jócskán szerepet kap elhunyt édesanyja emléke is. Megismerkedik a szomszédbéli nénivel, aki történetesen írónő (Zsurzs Kati) és a csöppet különc nő segítségével regényírásba kezd. A családi idillt apja új szerelmének érkezése borítja fel, akit Rujder Vivien alakít.

A történet nagyon egyszerű, kiszámítható, néhol kicsit vontatott, de tényleg lehet szeretni! Egy tinilány szemszögéből látunk mindent, aki igyekszik megvalósítani álmát, ám közben hol falakba ütközik, hol nincs ihlete, hol pedig túlteng benne a kreativitás. A film egy nagyon könnyű darab, ami jól egyensúlyoz a dráma és a vígjáték kategóriája között, ám össze nem mérhető a Futni mentem, vagy a Hogyan tudnék élni nélküled? című filmekkel. Megjegyzem, hogy mind a két film giganézettséggel hasít a mozikban és bemutatásuk óta vezetik a nézettségi listát, amerikai szuperprodukciókat is simán lekörözve. Aki nem látta még egyiket se, feltétlen nézze meg, érdemes. Ha pedig, valakinek csak a Véletlenül írtam egy könyvet maradt ki még a három magyar filmből, azoknak jó tanács: ne méricskéljenek! Lakatos Nóra filmje ugyanis eltér Herendi Gábor Futni mentemjétől, és nem is egy romantikus slágerekkel teli film, mint a Hogyan tudnék élni nélküled? Nem! A két film annyira jól sikerült, hogy nagyon magasra tette a lécet az utódoknak... Ez a film ugyan szintén egyfajta magyar valóságot mutat be, de fontos kiemelni, hogy mindezt egy tizenhárom éves kislány szemszögéből teszi. Éppen ezért érdemes rá elmenni! Néhol kicsit vontatott, kicsit lehetne több esemény benne, de mindenképpen jár neki a piros pont. Már csak azért is, mert nagyon sokan tini vágya, titkon írni egy könyvet. Annyit személyeset elárulok magamról, hogy tizenkettő-tizenhárom évesen én is belecsaptam az írásba. Jobban mondva a versírásba.  Akkoriban én is írói karrierről álmodoztam. Most harmincnégy vagyok, és több tízezer vers van mögöttem. Írtam regényt is, de nem véletlenül… Szóval, aki írni szeretne, azoknak javaslok valamit: hunyják be a szemüket, koncentráljanak a múzsájukra (mert az minden írónak kell legyen!) és bízzanak önmagukban! Engedjék ki magukból, ami bennük van. Talán közhely, mégis igaz: mindenkiben ott lapul egy történet. Kortól és nemtől függetlenül.

A kis Nina végül egészen szép sztorit rakott össze a saját kis életéből... noha én személy szerint, kicsit befejezetlennek éreztem az egész művet. Na, nem kötekedek: tizenhárom évesen, szép munka!

Értékelésem pontszámokban: 7/10 

Kokas Bálint

Ha tetszett a cikk, kövesse oldalunkat!  

Nyírségi MŰSORFüzet